12. vártisztítás Tornán

2017. október 21-én már a tizenkettedik tornai vártisztításon vettünk részt. Reggel kilenckor mikor otthonról elindultam még akkora köd volt, hogy még a várhegyet sem láttam.

Lassan haladtam felfelé majd mikor beléptem az alsó vár kapuján Katkát és a mi körzeti orvosunkat Vikit és két kisfiát pillantottam meg. A bástya egyik ágyúlőrésében ép kávét iszogattak. Mellettük egy kis erőd falai éktelenkedtek, melyet valaki kövekből rakott ki. Valaki igencsak unatkozhatott, hogy még erre is volt energiája. Inkább a jövőbeni állagmegóvásnál, falazásnál jöhetne segíteni.

Megérkezésem után először körülnéztem, hogy ki mindenki van még rajtunk kívül a várban. Atila természetesen a fűkaszát zúgatta, a többiek pedig takarítottak utána. Összesen kilencen voltunk.

Katka én és Viki a várkaputól balra fekvő területről hordtuk ki a levágott gazt. Egykor itt álltak a vár gazdasági épületei, ma már csak a külső falai állnak.

Dél körül tartottunk egy kis kávészünetet. A köd közben eltűnt. Mikor kimásztunk a bástya tetejére egy gyönyörű természeti jelenségre lettünk figyelmesek. A köd nem tűnt el, csak leszállt az alattunk lévő völgyekbe, csak a magasabb dombok tetejei látszottak. Olyan volt mint egy tenger, melyből kis szigetek emelkednek ki. Az jutott eszembe, hogy ez számunkra a természet ajándéka a sok munka elvégzése után. Az inverzió körülbelül öt percig tartott. Hamarosan újra a ködben dolgozhattunk. Néha csak alig egy méter távolságra láttunk. Nem is dolgoztunk már sokáig. Először Viki ment le a gyerekekkel. Mi úgy fél kettőig még dolgoztunk, de aztán mi is haza indultunk. Lefelé még egy utolsót gyönyörködhettünk a tájban.

Forditotta: Béla

Kategória: Hírek