Tornai vár, várjétékok

A Várak és Várromok Éjszakájának újbóli megszervezésével azt szerettük volna elérni, hogy minél többen megismerjenek minket, megismerjék munkánkat, várvédő tevékenységeinket.

Már az év elején elkezdtük megszervezni a rendezvényt. Nem volt egyszerű. Elnökünk Martin Közép-Szlovákiában dolgozott, és Amália is egész nyáron a környék váraiban dolgozott, “korongozott”. Férje Luboš, és a lányom Katka pedig Pozsonyból utaztak haza, hogy itt lehessenek a rendezvényen.

Így is sikerült megoldanunk. Szétosztottuk a munkát, és a várban eddig is sokat segítő barátainkra is számíthattunk.

Talán Robi vállalt magára a legtöbbet. Mesét, és kifestőt is készített a két tornai várkisasszony Krisztina és Katalin történetéből. Táblákat készített melyekkel a vár egyes épületeit jelöltük meg, és a szórólapokat is ő készítette. Közben kutatta a vár a történelmét, hogy az idegenvezetés során mondhasson valami újat is.

Mi otthon késő estig nyomtattunk, ragasztottunk, fóliáztunk. Közben körbehívtam eddigi segítőinket, hogy újra kisegítsenek.

Reggel felébredtünk. Szakadt az eső. El kellet halasztanunk az indulást. Arra jutottunk ha délig nem ál el az eső, akkor el kell halasztanunk a rendezvényt. Tizenegy óra tájékán el kezdett szakadozni a felhőzet, így egy kicsit megnyugodtunk. Sajnos közben Laco hívott, hogy nem az eső miatt nem tud eljönni a lóval. Nálunk is már egy kisebb “válságstáb” gyűlt össze, de végülis minden jól alakult.

Délben kisütött a nap, és ezzel el is kezdődött a nap legnehezebb része a cipekedés. Valaki négyszer is fordult, hogy minden szükséges dolog a várba kerüljön. Martinnak még a cipője is szétesett a nagy munkában.

Fenn a szétszórt kövektől tisztítottuk meg a területet. Szemeteseket készítettünk, kihelyeztük az eddigi vármentő akciók fotóit. A vár egyes részeit táblákkal jelöltük meg, hogy azokat mindenki jobban megismerhesse. Tüzet raktunk a sütéshez. Néhányan korabeli ruhákba öltöztünk át, és természetesen felkerült a várfalra a Castrum Thorna zászlaja is.

A program négykor kezdődött. Frissen sült kaláccsal, frissítővel, kenyérlepényel kínáltuk a vendégeket. A gyerekeknek kézműves foglalkozást tartottunk. Formázhattak agyagot, készíthettek pajzsot papírból, díszíthettek mézeskalács-várat, és a váras kifestőket is ki lehetett festeni.

Nagy sikert aratott az idegenvezetés, ahol mindenki megtudhatta, hogy mi hol volt a várban.

József aki már többször is segített nekünk elhozta fegyvergyűjteményét. Az érdeklődők láthattak muskétát (elöltöltős puska), balkezes tőrt, magyar szablyát és kardot is.

A falak takarásábán a vár déli oldalán pedig az íjászatot lehetett kipróbálni, amelyet a kicsik és a nagyok is kipróbálhattak. Időnként még egy öreg pisztoly is elsült, de persze csak töltény nélkül.

A várkaput védő rondella belső udvarán az Aramis vívó csoport lépett fel. Majd nemsokára a Trio Dulcinea előadásában középkori zenét is hallhattak ugyanott az odalátogatók.

Napnyugta után az emberek a vár egykori kápolnája mellett gyűltek össze, ahol Dr. Juhász Attila tornai plébános mondott imát.

Az éjszaka leglátványosabb része a rajzfilm “Torna regéje” és Maruscsák Dávid művészi animációjának vetítése volt. Krisztinát és Katalint a mese főhőseit ekkor újra a vár falai között láthattuk, mivel a mese a palota falára lett felvetítve.

A rendezvény fő támogatói Torna Község Önkormányzata és a Kassa Megyei Önkormányzat voltak. De sok más támogatónk is volt. A Péderi termelőszövetkezet CastrumThorna feliratú pólókat adományozott nekünk szervezőknek, hogy így váljunk láthatóvá a rendezvényen. A Salex cég kölcsönözte a generátort és adott benzint, hogy legyen áramunk. A Réva Panzió, az Ida élelmiszerbolt, Köteles Gábor és Kebisek Mária élelmiszer adományaikkal segítettek.

A tornai Taekwando csoport és a tűzoltók segítsége nélkül talán még most sem hordtunk volna fel és le mindent a várból.

Hálásak vagyunk még Ľubkának és Zdenonak, a két Dávidnak, Rasťonak, Józsefnak és Krisztinának a sok segítségért.

Azért dolgoztunk, hogy aki a várba feljön annak egy felejthetetlen estében legyen része. A legnagyobb köszönet az volt, amikor egy 75 éves Ájfalucskai úr elmondta hogy először van a várban, és nagyon tetszik neki. Emi néni Tornáról már legalább 15 éve nem volt itt, de szintén örült hogy itt lehetett.

Szeretnénk folytatni ezt a tradíciót, és reméljük, hogy egyre többen csatlakoznak majd hozzánk, hogy együtt védjük meg a várat a további pusztulástól.

« 1 A 2 »
Kategória: Hírek