Az idei Várak és Várromok Éjszakáját augusztus 17-én szerveztük meg. Kicsit más volt mint a többi. A rendezvény ötödik évfolyamán végre megünnepelhettük, hogy elkezdtük azt csinálni amiért alakultunk, megkezdtük a Tornai vár állagmegóvását.
A gyermekekben látjuk a jövőt, akik majd folytatják munkánkat, ezért a rendezvényünkkel leginkább őket próbáltuk megszólítani, hogy örömmel térjenek majd vissza a várba. Élményekkel teli napot terveztünk a számukra. A várba vezető úton egy térképet kaptak, hogy elinduljanak keresni. Az első feladatuk az volt, hogy segítsenek a várat felújítani, mégpedig úgy hogy vizet vagy homokot hozzanak a kőműves bácsinak, hogy tudjon mivel dolgozni. De útközben persze akadt még más feladat is. A várba vezető út mentén a térkép segítségével gyógynövényeket kellett keresniük, elkapni a nyulat és megtalálni a Tornaiak elveszett pénzérméit(a növények, a nyúl és az érmék papírból voltak). Mikor felértek a várba, lepakolták a vizet és a homokot, és cserében a vár pincéjében várta őket az ajándék.

A várudvaron kézműves műhely várta őket, ahol összerakhatták a vár puzzle -jét, festhettek agyagedényre, kőre, kifestőbe, készíthettek karkötőt és még mézeskalácsot is díszíthettek. A kislányok, de még néhány anyuka is karkötőt és fejdíszt is csináltathatott magának virágokból és szalmából.

A bejáratnál az ágyúbástya előtt lehetett lovagolni, ki lehetett próbálni az íjászatot, a bástya udvarán pedig korabeli fegyverekből volt egy kisebb kiállítás.

A vár történelmét izgalmas idegenvezetések során ismerhették meg, melyet szervezetünk alelnöke Robi tartott szlovák és magyar nyelven is.
A rendezvény legérdekesebb része pedig a falazás bemutatása volt. A résztvevők megtudhatták, hogy a várfalak építésénél cementet ma sem ajánlatos használni. A habarcs a klasszikus mész, homok, víz keverékből áll, melyet a metakaolin nevű adalékanyaggal teszünk tartósabbá. A déli bástya belső oldalfalát óvtuk meg így, hogy ne omoljon össze. Ez volt az első munkánk a várban, így szerettük volna ezt megörökíteni az utókor számára is. Egy időkapszulát helyeztünk el a falban. Amália a fazekasunk két egyforma agyagedényt készített. Az egyikbe egy üzenetet raktunk az utókor számára, és befalaztattuk a falba. A másikat pedig egy szerencsés várlátogató nyerte meg, aki kitöltötte rövid közvélemény-kutató ívünket a Déli-bástya felújításáról, és társulásunk munkájáról.
Azzal, hogy 334 év után a várban megkezdődött az újrafalazás, a vár újkori történelme kezdett el íródni. A dokumentációs tintával megírott szöveget társulásunk alelnöke felolvasta, majd elhelyezte az agyagedénybe, hogy a kőműves befalazhassa a Déli-bástya falába.

Még az est leszállta előtt meg akartuk világítani a vár belső udvarait, de az új áramfejlesztőnk (már volt javítva) sehogy sem akart elindulni. A fiúknak volt lehetőségük kipróbálni tehetségüket és erejüket az indításnál. Már kerestük, hogy mi mással tudnánk világítani a várban, de végül több mint egy órás küszködés, miután már több „szerelő” is kipróbálta a tudását egyszer csak beindult. Még a szádvári barátaink is segítettek az indítózásban.

A sült kolbász a rácson sült lepény illata odavonzotta éhes vendégeinket az asztalhoz. A kalácsok, szuvenírek nagy választékát tagjaink és támogatóink szorgos munkájának köszönhetjük. Vizet a várban nem árultunk, de a várba vezető út kezdetén mindenki számára elérhető volt.
Sajnos semmi sem tökéletes, így a Katalin és Krisztina történetének a kívetítése sem úgy sikerült ahogy mi szerettük volna, de a tervünk, hogy évente legalább egyszer kivilágítjuk várat, sikerült.

Szeretnék köszönetet mondani minden támogatónknak, ajándékozónak aki anyagilag támogatott, és a 34 önkéntesnek akik feláldozták a napjukat a Tornai várért és új szerepkörökben próbálták ki magukat, úgy mint: hegyi hordozó, rendezvényszervező, szakács, elárusító, közvélemény-kutató…

Fordította: Király

Kategória: Hírek

TrackBack URI


Hozzászólás írása

Az ön hozzászólása csak a moderálás után jelenik meg.