Tornai vár - Vármentők

Hajnali háromkor ébredtem. Már ekkor elkezdtem sütni a pogácsákat, hogy reggelre elkészüljenek. Mindeközben még reggel nyolckor sem volt biztos, hogy egyáltalán felmegyünk a várba. Erős szél fújt, de végülis elindultunk. A többiekkel a vár alatt találkoztunk, majd bepakoltunk Ľuboš kocsijába, hogy ameddig csak lehet, vigye fel a holmikat. Ľubka és Zdeno várhegyen lévő kis házánál állt meg, már vártak minket. Az ételhez szükséges alapanyagok hozzájuk voltak bepakolva. Mindent felpakoltunk, és elindultunk tovább a várba. Nagy nehezen felértünk, majd nemsokára észrevettük, hogy a zászló lent maradt. Rövid rábeszélés után Jakub ment le érte.

Az öregtorony tövében telepedtünk le, hogy védjen meg minket a széltől. Mivel ma Martin nem jött, így a reggeli eligazítást én végeztem. A cél a vár déli oldalának a megtisztítása volt. Mindenki feliratkozot, majd elkezdődött a munka. Ma először a gyereknek is készítettem jelenléti ívet, így számukra is marad emlék a vártisztításról. :)

A nap legnagyobb gondja az volt, hogy ki adjon interjút a magyar televíziónak. Én nem vállaltam, mivel a magyar szakszavakal még meggyűlhet a bajom, nehogy valami olyasmit használjak mint „prepláváltam šírkába a bazén-t …“. Végül Bélára esett a választás. A TV nem jött. :)

Közben Béla piros fehér szalaggal kijelölte hogy meddig lehet vágni a bozótot. Ment a munka, hullotak a fák egymás után. A Facebook -on meg is osztottam pár fotót, hogy mások is kedvet kapjanak a mukához.

Összesen 22 -en dolgoztunk, kevesebben mint máskor. Páran hiányoztak, Robi és Ondrej megbetegedtek, Martin és Katka pedig a “Védjük meg a várakat (Zachráňme hrady)” tavaszi találkozójára voltak hivatalosak. De jöttek új emberek is, mint például Mišo, aki csak úgy egyedül fogta magát, beült az autóba, és eljött nekünk segíteni.

Három gyerek is volt a várban. Ők a frizbivel játszodtak, amit a várban találtunk. Bár a szél időnként őket is megtréfálta, vagy ha mégsem, akkor meg Lola ugrott fel a játékért, és lopta el olyankor egy rövid időre.

A nap folyamán meg volt az első baleset is. Mišonak - aki ma volt itt először – a fejére esett egy kisebb fa amiben tüskék voltak. Olyan 1-2 cm es tüskét húzott ki a fejéből Tomáš. Kirázott a hideg amikor mesélték. :(

Sokan hoztak otthonról kávét, teát, forró vizet. Volt édesség, kalács, keksz, banános csoki, rumos praliné, és pogácsa is. Zuzka és Tina pedig Atila öntöttvas tányérjával kisérleteztek, kolbászt és omlettet sütöttek. A nap végére ki is találták, hogy a vártisztítást mostantól úgy hívjuk, hogy “Gasztronómiai élmények a várban”. Az ételek nagyon jól néztek ki, de Dávidot mégsem tudtuk rávenni, hogy egyen valamit. Mondtuk neki hogy beteg lesz ha nem eszik, és még Irénke a nővér sem segít neki, mert ma ő szabadságon van, és épp fákat vonszol maga után.

A mai naptól kezdve mindenkit megkértünk hogy hozzon saját poharat, mert az eddigi rendezvények során nagyon sok műanyag poharat használtunk el. Most színes poharakat kölcsönöztünk, hogy mindenki megismerje a sajátját.

Olyan gyorsan ment a vágás, hogy kora délutánra már be is fejeztük a déli oldalt, így áttértünk a vár északi oldalára. Úgy fél háromig dolgoztunk, mert már mindenki nagyon fázott. Atila természetesen nem akarta abbahagyni. Annyira belelendült a munkába, hogy alig bírtuk leállítani.

Készítettünk egy közös fotót és lementünk a várból. Útközben még megálltunk Zdeno és Ľubka mellett. Pár dolgot náluk hagytunk, mivel egy hét múlva újra találkozunk. Búcsúzóul Zdeno beöntött egy kis útravalót, és hazamentünk.

Örülök hogy a várból megint többet látunk, mintha csak egy új rész épült volna fel.

Kategória: Hírek

Kapcsolódó bejegyzések: