Eljött március 19. -ike, a tavaszi munkálatok utolsó napja is. Robitól már korábban megtudtuk, hogy ma feljön hozzánk a TV a rádió, és ha minden igaz a kassai magyar főkonzul is. Ezen kívül lenn a faluban húsvéti vásár, a templom mögött a Gyűrön pedig ílyászbemutató lesz. Tehát elég mozgalmas nap előbe néztünk.

Előkészületek

De kezdjük az elejénél. Már előző nap fényképeket válogattam az előző brigádjainkról. Rögtönzött képkiállítást akartunk készíteni a várban. Amália pedig Kassára vitt fotókat, hogy ott is reklámozzon minket, miközben kézműves termékeit árulja az OC Galéria üzletházban.

Másnap újra arra ébredtem, hogy fúj a szél. Hajnali háromkor még azon gondolkoztam, hogy felmegyünk e a várba, vagy sem. Mindenesetre a sütéshez hozzáláttam. Reggel összepakoltunk, és elindultunk. Az új katlant is vittük magunkkal – remélem az ORANGE pályázatát megnyerjük -, és hozzá persze egy nagy fakanalat is. Ma Ákos és a terepjárója segített minket a cipekedésben. Ľubkaék házától kellett csak gyalogolnunk. Onnan is csak a fontosabb dolgokat vittük, (hús, zsír és hagyma a gulyás alapja) mivel a többivel majd segítenek a lovak.

Elkezdődik a munka a várban

Fent a reggeli eligazítást most már elnökünk Martin végezte. Én pedig a jelenléti ívekkel foglalkoztam. Ezúttal próbáltam egy kicsit jobban megismerni az új segítőinket. Először jött fel Ferenc, bár a tavalyi szemétszedésen amit Guszti szervezett már ott volt. Új ember volt Feri is, aki a lányát Mariannát és láncfűrészét is elhozta. Pisti Anita és Márió a három fiatal kicsit később jöttek. Majd Éva és Péter következtek (Péter játszodta Dessewffy Kelemen a szádvári lovag szerepét a Várak Éjszakáján).

De ne feledkezzünk meg a régiekről sem. Laci és Guszti a “legérettebbek” – csak nehogy megsértődjenek, hogy a legidősebbek :). Funes pedig a fiával Dáviddal váltakozik. Azonban a legnagyobb tisztelet szerintem azoké, akik egészségügyi problémáik ellerére is feljönnek a várba. Mert sajnos sok olyan ember van aki csak kritizálni tud, miközben nem tesz semmit.

Mivel nekem és Katkának 10:45 -re a Gyűrön az íjászoknál kellett lennünk, hát lementünk. A kis Viktort is akartuk vinni magunkkal, de annyira belemerült a játékba a katonáival, hogy elutasított minket. Lefelé Évával találkoztunk – én a mai napig Bugárovának hívom. Héttagú családjával együtt épp a várba tartott, de közben már a lovak is megérkeztek.

Az íjászok versenye

Az íjászbemutatót Ľuboš Košický nyitotta meg, majd a magyar főkonzul, és Torna polgármestere vette át a szót. Jó vadászatot kívántak a résztvevőknek, majd elkezdődött a verseny. Néhányuk korabeli viseletben jött. Mintha több száz évet mentünk volna vissza ott a vár alatt. Sajnos kevesen láthatták ezt, mivel az erős szél sokakat elriasztott. A szél az íjászokat sem segítette. Először egy szalmából készült céltáblát kellett eltalálniuk. Majd egy dombra felállva kellett eltalálniuk egy fekvő céltáblát. Az egyik versenyszámban az íjász és a cél közötti távolság folyamatosan nőtt. Nekem a legérdekesebb az volt, mikor egy kijelölt négyzetbe kellett lőniük. Ezután a szám után, mindenütt a nyilakat keresték. Három dolgot sajnálok. Nem hívtam meg a főkonzul urat, hogy jöjjön fel a várba. A fényképezőgépet a várban felejtettem, és még az íjászatot sem próbáltam ki. 🙁 Majd legközelebb.

Vissza a várba, ebéd és vendégvárás

Mire visszaértünk a várba, a kosár amelyben a hajnalban sütött pizza kiflik voltak teljesen kiürült, de közben elkészült már a gulyás, amit Laura és Zuzka segítségével Rasťo és Paťo főztek. – lehet egyszer még az aranyfakanál díjat is megkapják. Volt kávé és tea is, sajnos a rum amit korábban megigértek hiányzott. 🙁

Körbefutottam a várban, és hívtam mindenkit ebédelni. Összefutottam Martinnal is. Elmondta, hogy voltak a TV és a rádió munkatársai. De voltak a rendőrök is, akik egy világháborús lövedéket távolítottak el az egyik fa gyökere alól. Ezután mindenki összegyűlt egy közös fotóra. Hagyományosan ma is Béla fotózott volna, de hogy ő is a fotón lehessen, hát Vladot kértük meg, aki szintén szeret fotózni.

Korabeli viseletek a várban

Hamarosan felértek az íjászok is. A verseny óta nem öltöztek át, így a vár falai között újra megjelenhettek a korabeli viseletek. Megmutattuk nekik a várat, beszéltünk egy kicsit a történelemről, és végül velük is készítettünk egy közös fotót.

A hangulat nagyon jó volt, nem is igazán akartunk mi hazamenni. Végülis elindultunk, de lefelé még megálltunk Zdeno mellett, hogy egy utolsó pohár itallal búcsúzzunk egymástól.

Kategória: Hírek

Kapcsolódó bejegyzések: